Jojo Moyes – Tengernyi szerelem

Jojo Moyes - Tengernyi szerelem

"Próbálom elképzelni, mire gondolhat most, mert abban, hogy ilyen sokat kell várni a levelekre, az a legrosszabb, hogy tudod, minden érzés idejétmúlt. Azok a dolgok, amik akkor felbosszantották, már rég elmúltak. A naplementék, amiket leírt, rég nincsenek sehol. Azt se tudom, hol jár. Csak abban bízunk mindannyian, gondolom, hogy legalább irántunk változatlanok az érzéseik, még ha nem is beszélünk róla. Alighanem ez a hűségünk próbája."

Engem ez a könyv teljesen elvarázsolt, beszippantott és még most sem ereszt! Jojo Moyes olyan csodálatosan ír, hogy a könyv végén azt kívántam, bárcsak megfilmesítenék ezt a történetet.  Egyébként az írónőnek volt honnan ihletet merítenie, hiszen a nagymamája annak idején része volt egy olyan utazásnak, melyről a könyv is szól. 

Dióhéjban a történet: A II. vh végén fiatal feleségek százai igyekeznek brit katona férjükhöz egy repülőgép-hordozó hajón, mely Ausztráliából tart Anglia felé. Közelebbről 4 nő életébe kapunk betekintést, ami elsőre nagyon romantikusnak tűnik. Szerelmes nők, akik szinte átszelik az egész világot, hogy eljussanak a vágyott férfihoz. Ám ahogy halad a történet, úgy ismerjük meg a lányokat, s rájövünk, hogy a szerelmen túl, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy nekivágjanak ennek az útnak. Az izgatottságon túl, tele vannak félelemmel és kétségekkel, hiszen több ezer km-re kerülnek családjuktól, a megszokott környezetüktől, s tulajdonképpen egy olyan férfiért teszik mindezt, akit alig ismernek.

Nekem külön tetszenek a fejezetek elején található valós idézetek, melyek a hadifeleségektől, illetve a Victorious legénységétől származtak. Ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor talán azaz egy zavart a könyvben, hogy az írónő túl sok ember szemszögből akarta elmesélni ezt a történetet. Bár megértem, hiszen rengeteget kutakodott a témában, sok érdekes információ birtokába jutott, nehéz lehetett akár csak egy-egy apróságot is kihagyni.

Ha szeretnél kicsit elmélázni azon, milyen lehet egy ilyen hajón a hangulat a II. vh végén, illetve eltöprengenél rajta, vajon te is bevállalnád-e ezt a szerelmedért, akkor nyugodt szívvel ajánlom ezt a könyvet.

Idézetek a könyvből:

"Soha senki nem mondta, hogy a fájdalom nem csupán mély verem, hanem folyamatosan tovább mélyül, amint ezernyi, örökre megválaszolatlanul maradó kérdés merül fel az emberben." 110.o

"Próbálom elképzelni, mire gondolhat most, mert abban, hogy ilyen sokat kell várni a levelekre, az a legrosszabb, hogy tudod, minden érzés idejétmúlt. Azok a dolgok, amik akkor felbosszantották, már rég elmúltak. A naplementék, amiket leírt, rég nincsenek sehol. Azt se tudom, hol jár. Csak abban bízunk mindannyian, gondolom, hogy legalább irántunk változatlanok az érzéseik, még ha nem is beszélünk róla. Alighanem ez a hűségünk próbája." 186.o

"Rohan velem az idő a semmi felé." 229.o

"Formában, méretben, frizurában és viselkedésben egyaránt a női univerzum végtelen változatosságát képviselték." 270.o

"A tenger ritkán teszi azt, amit várunk tőle." 273.o

"Szerintem csak akkor ismer meg igazán valakit az ember, ha látja azok körében, akik a legközelebb állnak hozzá." 351.o

"Mindenki megérdemel még egy esélyt, különösen ha akad olyan ember, aki hajlandó megadni neki ezt az esélyt, bármit hurcoljon is magával." 372.o

"Mert az nem lehet, hogy a nagy büdös semmiért csináltuk végig, nem igaz? Muszáj úgy intéznünk, hogy minden rendben legyen." 459.o

"A felelősség meg a kötelékek hiánya… könnyen kétélű fegyver lehet." 471.o